Tulajdonképpen az a legnagyobb bajom a balliberális politikusokkal. Hogy annyira haverok akarnak lenni: Egy közülünk, egy a népből! bátran ülj le egy pofa sörre mellém, annyira laza vagyok hogy már zöld. Fájdalmam a világ! Szinte már állat vagyok, annyira védem a természetet. Annyira menő, fiatalosan sportos, karcsú és magas (iq-val rendelkezem), az evolúció győztese, aki baráti jobbot nyújt az állatoknak, hogy magához emelje őket.

az lmbtúl-sok fájdalmát csak ő érti meg

csak egyet nem tudnak: férfiasan dönteni. és döntéseikért felelősséget vállalni. programjaikat davosban írják, semmi nemzeti, egyéni, országspecifikus nem lehet benne. MIndeki legyen általános. mindenki legyen mindenki! Aki egyéni az senki!

ezek a voluntarista politikusok eggyel nem tudnak mit kezdeni: az elszántsággal, a küzdőszellemmel. valójában mint cseppben a tenger erről szólt a magyar-francia és a magyar-német. riadtan kapkodó edzők és futballisták, nem hitték el hogy a küdőszellem ekkora erőt ad a magyaroknak. végig nem találták az ellenszert, mert a küzdelemre nem voltak felkészülve. (az nem stratégia , hogy a mutánssá fejlesztett sokmillió eurós csatárait beküldi Loeb. Ez nem foci. maradjunk ebben. ez fűrészelés. Amiben persze az atlétikus csatárok begyömöszölik a labdát. AHogy ez történt is.

Nem savanyú a szőlő, hanem a futballt is megfertőzte ez a lmbtq egyéniség nélküli massza. nincsenek egyéniségek, minden a kitenyésztett, jellegtelen, 12 egytucat stratégiáról szól. Nulla finesz, vagányság, gyors észjárás, küzdőszellem

Nekem az EB a magyar válogatott után befejeződött. Nem azért, mert a hazaiak kiestek. Hanem mert nincs még egy ilyen karakteres, ötletes, küzdőszellemmel megáldott csapat sem. MInden masszává rohadt. És ez igaz a balliberális politiksokra is.