Ursula. Természetesen mindenki tudja, hogy a gyermekkori homoszexuális propaganda és pedofília között milyen szoros összefüggés van. A homoszexualitás nem gén, nem fizikai elrendeltség, hanem legnagyobb részben gyermekkori trauma, szexuális abúzus. 

És ez ellen jött létre ez a törvény.

A szivárványszínű-hányás, arrogáns, antiszemita németekhez pedig idén sem megyek, nem költöm a pénzemet lmbtq-blm propagandistákra 

És egy novella:

Ős kígyó tekereg fénylő szivárványként a müncheni stadion hideg acélforntján. Pikkelyeivel húzza gyilkos szorítását a normális embereken: szégyelljétek magatokat kik a focit sportnak gondoljátok! Sokkal többről szól ez már: a melegpropaganda lelketek kívánja! Kufárok kiáltozása hallatszik most a városok szívéből a sugárutak aszfaltján technokaravánon vonaglanak az őrjítő kannabisz mantriába zuhant idegek a nyár tikkasztó melegében. Itt már minden mindegy. Időnként bezúz egy ütem: enyém gyerekeitek, unokáitok, a jövő nemzedék! Python szelleme méregfogát oly mélyen vájta már a társadalmak ütőerébe, hogy mit akarsz te kis nyüzüge Magyarország, mit ellenkezel a lassan ható idegméreggel?!

De valójában félnek. Mert itt van elszántság. Szív erő és oly szent akarat, hogy nem-nem-soha! Lelkünket nem engedjük trianonban szabdalni! nem hajtunk térdet versailles-ban, párizsban, brüsszelben. És Münchenben sem. (Pont München a szabadság „bajnoka”? Aki elindította amaz nevezetes bajszos sörpuccsot, hogy aztán vérbe borítsa a világot…) Most nem területet akarnak leszakítani a magyar haza testéből, hanem a nemzet szívét csonkolják. Melyik jobb? Lehet-e túlélni bármelyiket is? Mert bizony új trianon készül ezt a vak is láthatja. A tárgyalóasztalok körül finom mérgekkel, rejtett tőrű orvgyilkosok tervezik véreztetni majd széttépni e kis ország lelkét. Ne hagyjuk! Nem kisebb idők vannak, mint 1920-ban, sem nem kisebbek mint 1526-ban. Csak most máshogy támadnak a magyarra. Bürokraták kenetteljes hangjain davos légkondícionált termeiben a mélyen süppedő szőnyeg elnyel minden ellenkezést és jajkiáltást. Ami sohasem számított. Most még kevésbé.

Emlékeztetlek benneteket szeretteim, hogy Nándorfehérvárnál mi mentettük meg a felkészületlen Európát. Ide zúgnak harangjai! Míg párizs és firenze palotáiban, és a bécsi udvarban gyermek-értelmű királyok a keringő tánclépései körül folytattak vére menő vitákat itt apák búcsúztak gyermekeiktől és anyák fiaiktól. a halálba. de megérte. mert nekünk drágább volt földünk szabadsága, minthogy várjuk a soha nem érkező de százszor megígért segítséget.

Mohácsnál már végleg magunkra maradtunk, de a remény szikrája 150 évig nem hunyt ki. Még mikor középen teljesen kipusztult is Magyarország, akkor Erdély lett a nemzet!    

És most is. Meg kell állni. Küzdőszellemet józansággal felölteni. belül szív pumpálja magyar vérben az ellenállást, kívül ész irányítja az ország mozdulatát: sohasem reménytelen a jó ügyért folytatott harc. mert van ami a halál után is él és szól: a jó ügy. Magyarország csak akkor bukik el, ha szívünket eláruljuk. De ne hagyjuk cserben!