Görög-római civilizációs versengés Európáért.
Először is egy lényeges momentum: nem a rómaiak alapították, hanem a görögök. A rómaiak mindent átvettek, semmi invenciót nem hoztak létre, Például a római jog is idea maradt következetes gyakorlati érvényesítés nélkül. Valójában a rómaiak még csökkenteni, szelidíteni próbálták a kegyetlen görög szellemet, de az események logikája és valósága mind abba az irányba húzta a kontinens történetét, hogy kudarcra legyen ítélve minden olyan kezdeményezés, ami a görög valóságot próbálja kiiktatni, befolyását minimalizálni. A római császárok midig egyfajta görög túlsúlyt hoztak uralkodásukba, és a köztársasági római típusú demokratikus kezdeményezéseket háttérbe szorították. Persze Athén a demokrácia egyfajta őse. De mennyiben akart mai fogalmaink szerint demokratikus lenni, a szónak emberbarát értelmében? Semennyire. Athéni demokráciának nem is ez volt a célja..
Ezért érdemes megnézni a görög szépirodalmi műveket.
Minden görög irodalmi mű véres. Végzetszerűen és kikerülhetetlenül jelenik meg mindegyikben a véráldozat. Ráadásul mindig egyéb erőszakmentes megoldásai is lehetnének a konfliktusnak, például tárgyalás vagy megbocsátás, mégis mindig az életellenes végső megoldást választja, Nem is a szereplők, és pont ez a lényeg(!), hanem valamiféle belső logikából fakadó végzetszerű kimenetelt erőltető "szellem". A szereplők tulajdonképpen sodródnak a kikerülhetetlen végkifejlet felé, ami megpecsételi a felsőbb akaratot. És a művekben az áldozatra szánt ember belenyugvását, sorszerűsége felismerését, behódolását is el kell érni! jellemző hogy az események megváltozását, újraindulását emberáldozat teszi lehetővé, más erőfeszítés elégtelen.
Ne legyenek illúzióink. Európában ma is nagyon erős ez a szellem. csak a kereszténység Pál apostol szolgálatán keresztül tudta egy időre kiütni a nyeregből, de a római katolicizmusba már visszamászott (inkvizíció), aztán a reformációt is megfertőzte (genfi törvények), és a felvilágosodáson (jakobinus diktatúra) keresztül a romantikán át, a jelenlegi demokratikus-liberális államformákat is egyre jobban meghatározza. Mindenhol ott van, vért és vért akart és kapott. Miben nyilvánul ez meg? Leginkább az Izrael ellenességben és az európai zsidóság feláldozásában. Tőlünk nyugatabbra tulajdonképpen az európai zsidóságot odadobták a megállíthatatlan muszlim migrációnak, és ehhez tust húz az EU Izrael ellenessége. Persze nagyon sajnálkoznak a zsidóságot ért támadásokon, de retorikán kívül nem nagyon tesznek értük. Sőt. valójában a zsidó ember, zsidó kisebbség már probléma. megoldásra váró áldozat.
Érdekes, hogy jelenleg pont a konzervatív értékekre törekvő országok kormányai és társadalmai garantálják a zsidóságnak a valós védelmet.
Jelenleg Európán belül egyedül a karizmatikus-izraelbarát kereszténységben nincs meg ez a görögös szellem, de érezhető milyen ellenszélben mozognak. Azért a karizmatikus kereszténységnek óriási befolyása van. a háttérben, szellemben és imában hatalmas változásokat tud hozni az események menetében és a többi keresztény felekezetet is elmozdítja ebbe a jó irányba. Németh Sándornak és a Hit Gyülekezetének óriási, megkerülhetetlen szerepe van abban, hogy a kontinens nem süllyed újra az emberáldozat és antiszemitizmus mocsarába.
