Székely János nagyszerű drámáját elemezve a filozófia egy nagy tévedésére hívnám fel a figyelmet. Tudniillik Petronius Barakiással folytatott vitájában elhangzik egy olyan érvelés, miszerint a jeruzsálemi Templom már nem funkcionál szakrális helyként, ha beviszik a caligula-szobrot. Pont az szűnik meg, amiért caligula az egész felhajtást csinálta, mivel a templom azonnal szentségtelenné válik, és a zsidók nem tekintik többé szentnek, hanem azonnal közönségesként tekintenek rá. Ez filozófiailag tökéletes érvelés, de a valóság nem így működik. Ugyanis a jeruzsálemi Templom továbbra szakrális hely marad, csak negatív szakrális hely, igazából attól függetlenül, hogy a caligula beviszi-e a szobrot, sőt attól is függetlenül. hogy zsidók miként tekintenek rá. Ugyanis mit értünk egyáltalán templom alatt? Egy olyan helyet, amire Isten megkülönböztetett módon figyel. Most itt bejön az a kérdés is, hogy minden templom Templom-e? Tehát amit szerte a világon építettek szakrális helyként, Isten megkülönböztetett figyelmét is elnyeri-e? Ugye, hogy nem. Na most visszatérve: egyetlen földrajzi helyen lévő Templomot választott Isten, hogy megkülönböztetett figyelme legyen: és az a jeruzsálemi Templom. És itt jön a lényeg: Isten mindenképpen figyel erre a területre. Legfeljebb, ha szobrokkal töltik meg, akkor negatív figyelemmel, azaz haraggal. Tehát olyan már sohasem lesz, mint amit Barakiás főpap filozófiai érvelése is sugall: hogy Isten figyelme nullázódik. Nullázódás sosem lesz: vagy pozitív vagy negatív figyelem lesz, ahogy ezt a történelemben láttuk is. Persze évszázadokra, évezredekre elhagyottá vált és lepusztult a terület, de a Templom akkor már nem állt. Viszont újra felépül, amint a Mózes könyveitől elkezdve a Prófétákon át az Újszövetségig is végig szerepel!